Tapolcai tortafesztiválra készített versenymunkáim

Sziasztok!

Már korábban is utaltam arra, hogy egy nagyobb projekten dolgozom, hát erre a versenyre készültem két munkával. Ez volt az első alkalom, hogy két kategóriában is neveztem, nem mondanám, hogy ez gyakran meg fog történni azért. Nefertitit építettem fel először, utána nehéz volt újra nekiesni a torta díszeinek. El is csúsztam picit, verseny előtti este éjjel kettőkor végeztem. Párom nem igazán szeret eljárni velem ezekre az eseményekre, így megkértem, hogy találjon ki biztonságos szállítódobozt, és akkor lemegyek egyedül. ÓÓÓ és kellett is az artisztikához a biztosítás! De részletek később!

 Artisztikában első helyezett lettem, bár ez nagyon szoros verseny volt. Kedves tortás ismerőseim eszméletlen alkotásokat csináltak, én nem tudtam volna választani, hogy ki legyen az első.
A torta kategória picit bonyolultabb, teljesen én sem értem a történteket, de a zsűritől és a közönségtől rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, plusz jó volt együtt látni az elkészült munkát, így én nem foglalkozom különösebben a dologgal.

És akkor jöjjenek a munkák!
Az artisztika: Nefertiti mellszobra

A torta: Abu Simbel, a fáraó sírja

A novemberi soproni versenyre készített harcosnő (LINK) egy új érdeklődési területet nyitott számomra: az emberi arcok készítését. Mindenképpen szerettem volna megint kipróbálni magam ebben, fél év alatt rengeteg infót gyűjtöttem a szobrászati részéről a dolognak. Az arc arányai, a támpontok, a távolságok, a negatív terület a homloknál, a csontok illeszkedése, stb stb ...ezek megismerése mind fontos volt ahhoz, hogy most egy jobb verziójú mellszobrot tudjak készíteni.

A legnagyobb segítségem, és egyben az én fő példaképem Liz Marek a Sugargeeks showtól. Tőle rengeteget tanultam és tanulok is minden nap. Az a nő igazi MŰVÉSZ. Talán csak glazúrozni nem láttam eddig, minden cukrászterületen kiemelkedőt alkot, legyen szó izomaltról, figurázásról, csokiról, zselatinról, elegáns tortáról vagy formatortáról Mindenkinek ajánlom, hogy keressen rá, higgyétek el, megéri.
Mivel egyiptomi témakörben gondolkodtam, Nefertiti szobra elég egyértelmű választásnak tűnt.
Próbáltam a lehető legjobban átadni az eredeti szobrot, de persze ez azért még nagyon nehéz. Plusz a nőnek valami hihetetlen, milyen férfias arca volt...vagyis a szobrának. Csak takarjátok ki a szemét...ééés voalá! Karakteres állcsúcs, erős állkapocs vonal. Határozott, szélesebb orr. És mikor próbáltam ezt reprodukálni:

Az arc és a felsőtest házilag gyártott kukoricaszirupos plasztikcsokiból készült, a melldísz és a "kőzápor" unidecből.

A festésnél egy újabb problémába ütköztem. Az eredeti szobron a fél szemének a festése már elkopott...mikor ezt kipróbáltam, háááát...inkább hagyjuk. Röhejes volt. :D Úgyhogy művészi szabadságommal élve úgy döntöttem, hogy megfestem rendesen a szobrot.

A készítés menete:

Az, hogy az alja miért úgy alakult ahogy...egyszerű...elszúrtam. Mikor felhelyeztem a fejet az állványra, elfelejtettem, hogy a pálcát úgy mértem, hogy a fejdíszen is keresztül menjen. Buta Kati így a tetőre rakta a fejet, és miután már gabonamasszából felépítette a maradékot, jött rá, hogy  ezt nem így kellett volna. Úgyhogy tervváltás! Legyen olyan mintha összeomlana épp a szobor! Plusz, akció volt az Aldiban barna kandiscukorra! Akkor ki kell már használni!!! Vicces, hogy mi inspirál egy torta design-nál...akciók a boltban...asszem a legnagyobb bátyám büszke lenne most rám. :D 

DE! Nem erre terveztem stabilitás szempontjából, és az az egy fapálca nem tudott volna ennyi súlyt stabilan kibírni utazáskor. Megerősítettem pár másikkal, de még az sem volt elég. Megoldás. stabilizáló szállító doboz S betűs hungarocell bucikkal (tudom, rendkívül szakszerű megfogalmazás) és külső pálcamerevítés a dobozon keresztül szúrva. Nagyon menő volt kibontani a helyszínen, csak úgy hullottak az S betűk! De működött! Anyós ülésen bekötve simán egy karcolás nélkül kibírta az utat. Most kimondottan jól jött, hogy a párom szeret mindent túlbiztosítani. :D

Hogy miért Abu Simbel? Hát, keresgettem tortákról is fotókat...és...ebben a témában csak és kizárólag piramisos és Tutanhamon szarkofágos munkákat találtam. Én nem akartam beállni a sorba, ezért gondoltam ki ezt a helyet.A torta stabilitás szempontjából egyszerű eset volt. 

Mikor kitaláltam, hogy Abu Simbelt reprodukálom, akkor fejben még csak az elejét akartam megvalósítani. De Nefertiti elkészülését követően ez már nagyon kevésnek hatott. Ezt meg is osztottam a párommal, és közös ötletelés eredménye lett a végleges verzió. Nem tudtam a méreteket pontosan elképzelni, így építettem egy rendkívül "profi" papír makettet a dolognak, hogy lássam, mit is akarok csinálni. Mindig is vizuális alkat voltam, akkor a legegyszerűbb felmérni a méreteket, ha látom is hogy mit hova akarok tenni.

Itt volt még két-három hetem, nem siettem el a dolgokat. plusz a miniatűrözés nem éppen a kedvenc stílusom, így a munkát kevésbé lelkesen végeztem, volt hogy kimaradtak napok. Összesen két hét volt így ennek az elkészítése, főleg az utolsó héten foglalkoztam a dolgokkal.
Nem készítettem itt most köztes fotókat, amiket igen, azokat itt láthatjátok:

A hieroglifák többsége nem kitaláció szülöttje. Pinteresten kerestem képeket, és azok alapján másoltam az ikonokat.

A falak smartflex velvetből készültek. Az obeliszkeket, a tevéket, a sír belső díszeit plasztik csokiból csináltam, míg az elől lévő szobrokat unidecből. Az előtér uniflexből készült.

A festés: 

A tevékhez kipróbáltam a kakaóvajas festést. Felolvasztottam a kakaóvajat, és belekevertem egy kevés porfestéket. Talán olyan, mintha temperával festene az ember. Vaskosabb, és ha megszáradt, simán lehet rá világosabbal is festeni. Ha pedig nem tetszik az eredmény, csak sima színezetlen kakaóvajjal lehet korrigálni. 

Az előlapot a repesztés után airbrush-sal még árnyaltam. A tortát, a szobrokat előbb airbrush-sal megárnyaltam, majd festés után lemostam a felületi festéket vizes törlőkendővel. Ez azt eredményezte, hogy az előzőleg meghúzott barázdákba a festék megragadjon, de a szabad felület világos legyen újra. (huhh de értelmesen sikerült...bocsássatok meg, elég zombi vagyok). Fontos! Az a festék fog legjobban megragadni, amit elsőnek fújsz fel. Én legtöbbször barnával indítottam, ahol erősebbet szerettem volna, ott feketével. Ettől függetlenül sárgát is kapott fújásnál a bevonat, mivel minél több színt viszel bele az alap fújásodba, annál élethűbb lesz az eredmény.

Ez működik ecsettel és folyékony festékkel is, csak több időbe telik megcsinálni.

A kék hátteret először simán csak megfújtam, de ez önmagában valahogy nem tetszett. Ezért találtam ki, hogy "batikolni" fogom...én legalábbis ezt így neveztem most el magamban. Annyi a sztori csak, hogy fogsz egy frissen tartó fóliát, levágsz belőle egy jó darabot, majd közvetlen festés után, addig amíg még felszedhető, rásimítod a megfújt felszínedre és lehúzod. Ez így egy érdekes koptatott mintát eredményez, nekem illett ehhez a design-hoz.

A figurákról pár mondat:
A fáraó sírkövének oldalai Csokoládéból készültek. Fati egyik élő videójában láttam a technikát, ő csipke szilikonba öntötte ki a csokit, én sima szilikon formába. Ha érdekel titeket, nézzetek fel Kadi Fatiha oldalára, onnan is rengeteget lehet tanulni...illetve nézni is, a festései valami eszméletlen szépek.

A cicusok plasztik csokik ugyanúgy, egy kész gyötrelem volt őket elkészíteni, de végül csak összejött. Sima folyékony fekete festékkel festettem őket.

A négy kis edény (canopikus edények vagy mi a szösz) is csoki, azt is jó idő volt kiböngyörgetni, kár hogy elfelejtettem közelről lefotózni őket.

A mini emberke elől vagy másfél óra szenvedés eredménye. Mint mondtam, a minizés nem az én világom.

A négy nagy figurához előbb a széküket építettem fel, majd utána rá az embereket. A mini lábujjacskáknál meg kezecskéknél picit megőrültem, de egyébként ezek simábban mentek mint hittem.

Na hát hirtelen több nem jut eszembe a díszítésről. 

Bocsássatok meg, ha kissé kusza, tényleg az utolsókat rúgom épp, hogy fenn tudjak maradni, és be tudjam fejezni ezt a posztot. Azért dolgozó mellett, még ha korán is szabadultam, akkor is feszes volt ez a hét. De kész!
Remélem tetszenek a munkák, én úgy érzem, ez a kettő most minden szempontból az eddigi legjobb teljesítményem volt. Remélem fogom tudni azért palotásira is hozni a szintet.

De hogy azért megmosolyogtassak mindenkit kicsit...a képek szelektálásakor ráakadtam a régi tortáimra is...és úgy érzem, a következő poszt ezekről fog szólni. Mert bár nagyon ellene szól a lelkem, hisz ki akarná a kezdő munkáit megmutatni a nagyvilágnak, jajj de ciki égő stb stb...azokat is én csináltam, és azokból lehet látni, hogy 7 év alatt mennyit fejlődik az ember, ha igazán beleveti magát a dolgokba. Mert bizony, már hét éve, hogy megcsináltam az első dísztortámat! Egy-egy munkánál emlékszem mennyire örültem, hogy milyen jó lett....most meg...fogom a fejem leginkább kínomban. XD De ez a szép az egészben, és igenis vállalni fogom, egy poszt erejéig, hogy voltak a szép kezdetek.

Nah befejeztem a monológot, már elég mára belőlem!
Sziasztok, Szép estét!