2017. november 19., vasárnap

Torta Leander fanoknak

Sziasztok!
Hamar jelentkezem, mivel a hétvégén megint volt alkalmam tortázni!
Párom anyukájának névnapja alkalmából készült ez a torta, és mivel az ő fő hobbija a leanderek gyűjtése és gondozása, így  a téma adott volt. :) Párom amúgy is rágta már a fülem egy ideje a leander cukorvirágon, így most nyílt alkalom arra, hogy valamilyen szinten reprodukálni tudjam ezt a meglehetősen furcsa virágot cukorból.
Íme a torta:

Mint már korábban említettem párszor, a kézzel festés nem tartozik az erősségeim közé, viszont nagyon érdekel és nagyon szeretnék fejlődni benne. Ezért is gyakoroltam el inkább a képet a készítés előtti este, hogy a tortára festéskor már valamilyen alap elképzelésem legyen.


Látszik, hogy ezen még eléggé eltúloztam a fekete kontúrozást. Más a virág mintája is, a tortán lévő verzió nekem jobban tetszett. Az árnyékolás sem jött át, illetve túl erősek a színek.
Persze a végső verzió is messze áll egy Picasso festménytől, de én egész boldog vagyok vele. Tényleg nehezen áll kezemre az ecset.
   

A virágokhoz is van montázsom!


És képzeljétek! Tudom, vicces és érthetetlen....de nekem eddig sosem sikerült a glazúr! Vagy túl folyós volt annak ellenére, hogy már vagy 400 grammnyi porcukrot beleraktam, vagy olyan kemény, hogy nem maradt egyben. Már fel is adtam azt, hogy valaha értelmeset tudjak készíteni, de kollégám megmutatta, hogy is kell csinálni! és most itthon is tudtam reprodukálni! Még ejtegetni is tudtam hurkokat meg minden! Még most sem hiszem el! Igazából mint kiderült, annyi hibám volt, hogy túl gyorsan kevertem a mixet. Tény, hogy elég türelmetlen tudok lenni az alapanyagok készítésénél, és ezen példa is mutatja, hogy le kell vetkőznöm ezen rossz szokásomat.

A recept elég ismert, de azért írom: 1 tojás fehérjéhez, durván 20 dkg porcukor, és egy teáskanál ecet. Én ecet híján citromlevet használtam, jó volt az is. Összekevered az anyagokat, és felrakod lassú fokozaton keverni egy 15 percet, amíg jó állaga nem lesz. Ha túl folyós, kevés porcukrot adhatsz hozzá. Ha túl kemény, egy kevés víz visszahozza megfelelő állapotba. Nedves ronggyal letakarva kell tartani felhasználásig, mert az anyag nagyon hamar kiszárad.

A puncstortát svájci vajkrémmel kentem körbe (itt találtok receptet a svájci mellett még az olaszhoz, és franciához is: vajkrémek) a régi szép idők emlékére, és hála az égnek gond nélkül sikerült. Márványos szürkével burkoltam, bekarcoltam és felfestettem a mintát, majd bevájtam és kifestettem az arany barázdákat. Fekete airbrush-sal árnyaltam, és végül lakkal fixáltam mind a tortát, mind a virágokat. 

Ha tetszenek a munkáim, kérlek like-oljátok " Bubu tortavilága" oldalamat facebookon is!
Ennyi lenne mára, búcsúzásképp még egy fotót mutatok! 
Sziasztok!



2017. november 13., hétfő

Harcosnő soproni versenytorta

Sziasztok!

Tegnap, azaz november 12.-én volt a IV. Soproni tortafesztivál, ahova amatőr kategóriában neveztem tortámmal és jöhettem haza az első helyezéssel. Mivel nincsen végzettségem cukrászatban, így nem indulhatok másként, csak amatőrként. Nem volt kiírt témája a versenynek, így szabadra ereszthettük fantáziánkat a tortákkal. Engem mostanság nagyon elkezdtek érdekelni az ember torták (az első emberi arcaim a levágott fejek voltak, itt van link a tortához: műhelyi munkák 6. rész), ám az, hogy a harcosnő témánál hogyan kötöttem ki, még nekem is ködös. Keresgettem neten, és találtam pár olyan képet, melyekbe egyből beleszerettem. Nem volt kimondott mintám, ezen képek alapján csak mentem munka közben a saját fejem után.
Pár dolog amit munka közben megállapítottam:

  • hiányzott már a teljesen önálló munka, de egyben sokkal bizonytalanabb is vagyok magamban, mikor nem az egész csapat vesz részt a munkában. Béla töltése és jó tanácsai, Petra és a kolléganők tippjei és észrevételei mind hozzátartoznak az összes formatortánkhoz, és ezek nélkül egyedül csak a saját képességeimre hagyatkozva kellett a semmiből valamit kihozni, ami elég volt ahhoz, hogy elkezdjek tartani attól, hogy nem úgy fog összejönni a dolog ahogy szeretném.
  • eszközööök. Volt időm hozzászokni ahhoz, hogy a műhelyben szinte minden van. Ami meg nincs, az meg nekem van itthon. Na hát itthon, csak saját eszközökkel dolgozni...csak egy példa. Kell egy kis kör...az egyetlen kiszúróm szívószál volt. Kellenek csíkok...yaaay hosszú vonalzó. Mintázat az anyagba? szilikonos ecsettel, kézzel! Mit nekem itt mintabenyomó, roller vagy csövek, ha meg lehet oldani házi felszereléssel is. XD Csak jóval macerásabb, és elszoktam már attól, hogy gondolkoznom kelljen, hogy például hogyan tudok egy szabályos kört kivágni.
  • MINDIG ellenőrizd, hogy elég nagy-e a hűtöd a tortának, amit terveztél. Bizony. Párommal olyan szépen kitaláltuk, hogy milyen méretű fa alapot használjak a tortához. Bevontuk (arról, hogy miért együtt, később...), Párom beleállította a fa oszlopot. És mikor a felépített tortát a hűtőbe raknám...bumm, nem fér be. XD DE! még jó, hogy Tomi szüleinek megfelelő méretű hűtőjük volt, így meg tudtuk oldani a helyzetet. 
Na és akkor jöjjön a torta!
  
 

Összességében  boldog vagyok azzal, ahogy sikerült a hölgyemény, és rengeteget tanultam munka közben az arcok készítéséről. Példának kedvéért azt is, hogy nekem ennél már nem elég, ha csak képeket nézek az arcokról. Az egész az alapoktól indul. ezért is érdemes elővenni egy anatómia atlaszt a koponya felépítéséről. De még jobb, ha van egy igazi koponyád otthon. Nekem sajnos nem volt épp kéznél, de mindenképp be fogok szerezni egyet a közeljövőben.
Én vele most egész boldog vagyok, de még messze van a tökéletestől. Itt egy kis montázs a készítéséről.

A fejhez plasztik csokit készítettem, ami sokkal jobb volt ehhez a munkához. Milliókkal egyszerűbb eldolgozni az illesztéseket, nem nyomódik be közben, nem hagy nyomot, hogy részletekben építesz.És pofon egyszerű elkészíteni a megfelelő alapanyagokkal, csak ki kell tapasztalni, hogy mikor hagyd abba a keverést.
Sikerült végre caro kukorica szirupot szereznem, és el kell mondjam, hogy az amerikaiak tudhatnak valamit. Klasszisokkal egyszerűbb volt azzal anyagot készíteni, mint glükóz sziruppal. Én fehér csokisat készítettem, amihez frissített receptet és videós segítségeket itt találtok: LINK ITT

És itt van a tortához is egy montázs!


Karácsony közeledtével arra gondoltam, hogy valami ünnepibb ízű tortát csinálok. Egy mézes, magvas (mandula, mogyoró, dió, para dió pörkölve és darálva), fűszeres (fahéj, szegfűszeg, ánizs, szerecsendió...) tésztát készítettem melybe sütés előtt házi baracklekvárt kevertem. A krém egy főzött krém alapú tejszínes csokoládé volt, és töltéskor feldobtam még a tortát kevés pörkölt mogyoróval is. Mivel formatortát csináltam, így a főzött krémet kevesebb tejszínnel lazítottam, a stabilitás érdekében. Megmondom őszintén, nem voltam túlzottan büszke a belső kinézetre, viszont otthon nem engedhetek meg magamnak annyi maradékot csak azért, hogy a torta belül is dekoratív legyen. Attól függetlenül volt azért olyan rész, ahol fel lehetett ismerni a tészta-krém-tészta krém rétegezést. :)
A stabilitás érdekében az egészet egy fa pálcára építettem. és ganache-sal "vakoltam". Receptet itt találtok hozzá: LINK ITT

A kő alapomat ezzel a technikával készítettem: (a tortát ne nézzétek, őskori...de a technika jó :) )
LINK ITT, és Fati mohájával dobtam fel lakkozás után: LINK ITT

A kard is cukorból készült, eredetileg maximum a penge negyede látszott volna, és a nő oldalára helyeztem volna. De túl nagy volt, így a penge maradékával kiegészítve lett belőle asztaldísz. :)

Összességében egy bonyodalom mentes procedúra volt az egész torta leszámítva azt az "apró" balesetet, hogy izomalttal a verseny előtt egy héttel megégettem a kezem. Így kerültem egy hét kényszerszabira munkából, és tölthettem azzal a napjaimat, hogy 4-5 órákat kinn tartva kenegettem mindenfélével a kezem, majd bekötve pingáltam olyan 1-2 órát. és végül ismételtem a 4-5 óra tartogatós procedúrát, amivel csak annyi poén volt, hogy a jobb kezemet egyáltalán nem tudtam közben használni. Hogy akkor mit csináltam közben..hát...az NCIS-nek van 11 évada...

De mindegy, a kezem bár érzékeny még, de egész szép, zöld utat is kaptam a munkához doki/édesanyámtól, úgyhogy a héten vissza munkába yaaaay!!! És így lehet kérdezni...hogy tudtam akkor megcsinálni a tortát? A válasz: párommal! nyújtott nekem, segített felrakni pl a köpenyt. A pingálások meg egy kézzel is mentek. Úgyhogy megint bizonyította, hogy egy hős!

Ennyi lenne mára! Ha tetszenek  a munkáim, kérlek like-oljátok facebookon "Bubu tortavilága" oldalam!
 Szép estét mindenkinek!




2017. szeptember 10., vasárnap

Tortaálmos műhelyi munkák 6. rész

Sziasztok!

Két tanulás között sosem jön rosszul kis blog írás. Összegyűlt megint egy csokor torta, és mint mindig, most is kiemelném, hogy bár az én részem a burkolás, díszítés etc. , cukrászunk Béla felelős a töltésért, az alap formáért.
Nem tudtam milyen sorrendben mutassam a tortákat, úgyhogy leginkább ahogy éppen esik úgy puffen módon, vágjunk bele!

Ásványos nr4:


Hát ő egy kisebb sokk volt számomra. Képzeljétek, egy saját, mármint 100% saját tortaálmos időszakom előtti tortám képét küldték, név szerint őt: ásványos prototípus. Hát egy kisebb döbbenet ért, igazából még mindig csodálkozom rajta. nem hiába prototípus volt, nem volt igazán kidolgozva. De azért próbáltam mégis igényesebben megoldani ezt a tortát, szerintem sikerült is.

Simba fej:

Akár hiszitek akár nem, ő nagy falat volt. A következőként bemutatott nifflerrel egy napon készítettem, a végére remegtem mint a kocsonya. Nála nem lehet fedni hibákat szőrözéssel, nem látszhatnak illesztések, nem árnyalhatod úgy, hogy a hátrányokat takard. Ő egy disney karakter, őt úgy kell megformázni, ahogy van és kész. Ez mindig is nehezemre esett, és belőle is inkább tinédzser simba lett, de boldog vagyok vele még így is. sokkal jobban suikerült, mint amire számítottam. Vele minden anyagból készült, itt értem ez alatt a szemeket, a fekete szemkontúrt. Csak árnyaltam airbrush-sal, ecsettel semmit sem festettem. Az orra anyagból volt aláburkolva, a fülét burkolást követően adtam hozzá, a többi mind torta.

Niffler (Legendás állatok és megfigyelésük filmből):


Na ő is vicces projekt volt. :D Mikor elkezdtem, még két gombóc volt egy téglalapon. A végeredmény meg egy már kincsekkel megtömött kacsacsőrű emlős. Nagyon élveztem készíteni. A fej, a csőr, a kezek és a "lábak" burkolást követően lettek a testhez adva, és az egészet ollóval "szőröztem". már a végére már elkezdett az ollóm nyikorogni, ami azóta is tart. Szegényt egy életre traumatizáltam.

Dinnye szelet:


Jáááj de szerettem. Elvarázsolt a dinnyézés, szerettem volna az idő figyelembe vételével a maxot kihozni a dologból. Az egyik legegyszerűbb formatorta is, hisz csak egy szelet, nincs aláburkolás, nincs semmit szobrászkodó munka ( na majd a fináléban meglátjátok az új szobrászkodós kihívást). Egyedül a festés jelenthet problémát, de ha anyaggal letakarod azt a részt, amit nem szeretnél pirosra (tehát elég egy megfelelő vastagságú csík a tetőre, az alját frissen tartó fóliával is takarhatod) akkor meg is vagy. A magokat csak festést követően adtam a dinnyéhez, hisz ha előre adom, akkor a barnát bevörösítem, plusz a mag körül lesz egy fehér sáv, ahova  a festék nem tud eljutni.

Hamburger, pizza és steak:


Itt kiélhettem a piromániás hajlamomat. A pizzát házisárkánnyal olvasztottam meg, bár eredetileg a videókban plasztik csokival csinálják ezt (az úgy néztem nem zsírosodik ki), azért unideccel is működött. Csak rakd össze a pizzát, és utána mehet neki a kézi lángszóró. A steak is anyag, de talán kissé eltúloztam, inkább well done-ra hajaz szín alapján, mint mediumra. A hamburger torta, a salátához Kricky hamburger videójából vettem az ötletet: saláta fondantból
Mi máshogy állítjuk össze a hamburgert, mint ahogy a videóban készíti Kricky. Lehet nem olyan élethű, de sok időt spórol, ami egy műhelyben fontos szempont.

Sellőmacska sticker:

Ez egy érdekes rendelés volt. kaptunk egy képet egy ilyen plüssről, ezért is adtam a tortának textúrát. Burkolni nem volt egy könnyű eset, de úgy rendeztem a burkolatot, hogy lehetőleg a sellőfaroknál legyen az illesztés.

Boros hordó:

Már olyan régi vágyam volt ilyet csinálni! Nem egy nagy történet, két részletben vontam be a hordót (felső lapot először, majd az oldalát egyben) és azt mintáztam fa gerenda hatásúra.Ezt követően fújtam sárgával, naranccsal, barnával és feketével a színt, majd adtam hozzá az alsó és felső fekete csíkot és a sárga csapot, melyet ezt követően aranyra festettem. A végén adtam hozzá a szőlőket (sok-sok gombóc, kis hidegzselével átkenve), és a már előre elkészített leveleket és indákat. A nyomtatott szöveg pedig cukorlap, kis anyagra ragasztva.

Boszorka 2. :

Megint szeretős volt, és most sokkal egyszerűbben ment mint múltkor. boszorka nr1. Nem féltem vagy idegeskedtem már miatta, és így sokkal egyszerűbben és gyorsabban ment a munka. Szerintem a végeredmény is sokkal jobb lett. A fej ugyanúgy gabonamassza mint múltkor, a test pedig torta. A kezek anyagból lett hozzáadva burkolás után. Az orra most nem olyan meghatározóan bumszli, mint a múltkorinak, és most hajat is adtam hozzá.

két cicus, két kutyus:


Nagyon nincs hozzájuk semmi gondolatom azon kívül, ami az eddigi állatos tortáimnál is szerepelt. :) Talán csak annyi, hogy a mopsz nem éppen a legjobban sikerült munkám, inkább rajzfilm karakter szerű lett mint élethű.
 Azóta megint készült két kutyus, bár mindig ezt mondom, de most is muszáj, azok az eddigi legjobbak. :D Jó érzés, hogy minden egyes kutyával egyre rutinosabbá válik a dolog, és egyre élethűbb az eredmény. :)

A lényeg!!!
Nyitottunk egy bizarr mappát. De lehetett volna akár Kata mappának is hívni. XD Imádom ezeket a tortákat, bár van egy határ, amíg tetszik, de ők bőven benne voltak. :D A vesénél végig vigyorogtam, az ember fejekre vagy egy hetet készültem, videókkal, otthoni próbálgatással. Egy munkanapomba került őket megcsinálni, és elég ideggombóc voltam közben, de elsőre úgy érzem nem lettek rosszak, még valamelyest hasonlítanak is a megrendelőkre. :) Azóta volt a héten egy Al Pacinós fej, ott már nyugodtabban álltam neki, jobb is lett, jobban is hasonlított. :) Hogy Bélát idézzem: "Abból a sok fejből amit eddig csináltál, szám szerint ez a harmadik, ez hasonlít eddig a legjobban." igazi dicséret. :D Remélem lesznek még ilyen extrém rendeléseink a jövőben, mert nagyon szeretem az új kihívásokat, amik mindig esélyt adnak a fejlődésre. :)  

A veséhez nagyon nincs mit mondanom, csinálj egy bab alakú tortát, vonjad be, húzd be a mélyedéseket, és fújjad ahogy jól esik. Mi nem akartunk túlzottan élő vesére hajtani, ez már inkább egy preparált állapotra emlékeztet. Én fújás után adtam hozzá az artériát, vénás és a húgyvezetéket, és a végén adtam nekik is egy kis árnyalatot. 
Mivel mindig mindenki kérdi, ezért ide is leírom, hogy mi a torta sztorija. Egy vese transzplantáción átesett embernek adták a tortát, 1. éves "évfordulóra". 

A fejeket először egy vékony rétegben bevontam, majd ezt követően alakítottam ki anyagból az ajkakat, orrot, arcot, szemüreget, homlokot. Az Al pacinós tortánál rájöttem, hogy mennyire nagy segítség egy méretben jó sablon használata, hisz nem kell méregetned illetve tippelgetned a szemek, orr stb helyét, csak kijelölöd a sablon alapján, és úgy dolgozol vele. Náluk mivel ezt még nem alkalmaztam, így sokkal rövidebb lett a homlokuk, mint ami egy normális embernél van. A festés, főleg a szemeké nekem annyira nem tetszett rajtuk, ezen még dolgoznom kell, így ha már van megoldásom, majd leírom azt is. 
Ennél a tortánál annyi sztori van, hogy a pár csak 10 évente ül születésnapokat, a férfi tagnak pont most volt esedékes, és mivel ilyen ritka náluk a szülinapi torta, a hölgy szeretett volna valami extrémmel előrukkolni. Azt hiszem sikerült. :D

Ehhez a tortához még annyi, hogy a tálca is burkolva van, és annak érdekében, hogy ne sértsem meg a torták áthelyezésénél, kiszárítottam olyan 15 percen keresztül 50 fokos sütőben légkeverésen a burkolt tortatálcát. Működött, még ha nem is 100% száraz végterméket kaptam, de pl a körmömmel nem hagytam benne nyomokat, ezzel jóval megkönnyítve a fejek végső nyugvóhelyére rakásának a menetét. 
A vér színezett jégzselé.

Ennyi lenne mára, remélem élveztétek a posztot! Sziasztok!

2017. július 9., vasárnap

műhelyi munkák 5. rész

Sziasztok!
Annyi munka gyűlt össze, hogy már inkább szelektáltam, miket mutatok meg. De nincs okom panaszra, bőven van minden héten kihívás, sosem unatkozom. :) Csak nem bírtam magammal, bemutatok itt is pár tortát, amiről már töltöttem fel képet a facebook oldalra. :)
Vágjunk is bele!

Állatos torták:

A jelenlegi kedvenc bulldog

Tudom, úgy néz mint aki mindjárt rád akar ugrani és széttépni. :D A Morcos már megy egész jól. :d Másrészt viszont ez lett az eddigi legélethűbb kutyusom, én totálisan bele vagyok szeretve. A készítése ugyanaz volt mint az eddigi kutyusoknál, úgyhogy a korábbi műhelyes posztok egyikében találtok leírást. :)

Rottweiler kutyus

azt hinné az ember, hogy ennyi kutya után ő meg sem kottyan. Pedig nem volt egyszerű a jó tömött szőrű rottit visszaadni tortából. :) Az elején még nem is tetszett annyira a végeredmény, ám idővel, nézegetve a képet egész beleszerettem. :) Mivel a kutyus bundájában világos foltok vannak, így nem burkolhattam feketére. Egy világosabb keverékkel indítottam, majd a fekete részeket több rétegben árnyaltam be, úgy mint a piros pöttyös labdánál is: pöttyös labda
A szemeket mint mindig, most is takartam, és csak fújás befejeztével festettem meg,

Alvó cica
 A második cicám, hát van egy "kevés" fejlődés az első és a második között (az elsőt itt láthatjátok: műhelyi munkák 1. rész ) Mivel a tortaálmos oldalon is fel van tüntetve a keresztnevünk, így cukrászunkat ezentúl rendes nevén, Bélaként fogom hívni. :P Szóval Béla töltése is szuper lett,  évezredekkel jobb mint a múltkorinál. :) Így egyszerű volt aranyos cicát kihozni, plusz még alvó is, ne kellett szemeket festeni. ) Az unokahúgomnak készítettem nyitott szemű cicát azóta, hát ha lesz képem megnézhetitek...egy szempontból igazán élethű lett....eszméletlen gonosz tekintete van. XD Ő is mintha meg akarna enni. :D Az a morcos állatos korszakom lehetett, mert az előbb látott kutyus is abban a hónapban készült. :D

Fehér kutyus

Jó kérdés, hogy milyen típusú kutyus akart lenni, már nem emlékszem, és hogy őszinték legyünk, nem is jön le a tortáról. Bár aranyos lett, mégis lehetett volna sokkal jobb is. De ő legalább édesen néz. :P Slussz poén, hogy őt és az első kutyus egyszerre készítettem. :)

Kaméleon vs szakállas agáma

Jó kis feladat volt, szerettem készíteni. :) Kaméleonból készítettem már párat, mint ahogy a következő tortán levőt is. Viszont ő volt az első agámám, igazán élveztem a kihívást. :) Tippet nagyon nem tudok adni. Keressetek képeket lehetőleg minél több szögből, és próbáljátok a lehető legjobban lemásolni.

Kami torta 2.
Fújtam. Naná, hogy fújtam. Plusz itt "mőővész" kedvemben voltam, úgyhogy a metálos fröcskölés nem egy tortámon megjelent. :)

 Szarvas trófea
Ő is nagy kedvenc lett. Azóta készítettem már egy másodikat is, de ez az első lett az igazi. Az agancs azért lehetne szebb, de a tekintete jól sikerült. :) Először egy világosabb illetve sötétebb barnából megcsináltam a formát, majd a szemek kitakarását követően árnyaltam barna és fekete festékkel. Ezt követően festettem meg a szemeket sárgával, barnával, illetve feketével és fehérrel.

Vicsorgó csivava
Életem első csivavája. Már alig vártam, hogy ilyen kutyát készíthessek. Erre vicsorognia kellett. :D A sztori annyi, hogy a megrendelő kutyusa folyton csak vicsorog. De tényleg, az összes kép amit kaptam, mindegyiken ilyen pofát vágott. úgyhogy így is kérték. De egyszerűen nem volt szívem még a fogsorát is teljes mértékben átadni, akkor tényleg a sátán kutyájává vált volna, ezért is kapott egy "jutalom falatot" cukorból a szájába. 


Zümi

Zümi direkt ilyen nagyszemű. És Zümi jóval egyszerűbb mint hinnénk, ellenben roppant időigényes. Aki nem szeret füvezni, az ne készítsen ilyen zümit. Nekem nincs vele bajom, de ekkora mennyiségben azért még nekem is necces volt. Ilyenkor mindig megértem, hogy miért is kérdezte anno a főnököm interjú alatt, hogy milyen a monotonitás tűrő képességem. Hát...nem nagy. XD
Zümi csápjait már előre megcsináltam fekete smartflexből, így elég volt pálcára építeni, nem kellett bedrótoznom. Zümi szárnyai ostyából készültek.

Vízipipa:

 Na ez nem kis kihívás volt! Egy nagy pálcára építettem az egész szerkentyűt, a pipája dróton volt, a párna illetve a gömb pedig torta. Ehhez a tortához rendesen elvesztem szilikon völgyében, és idő volt, míg újra visszataláltam a való világba. Bizony, Tortaálomban szilikonvölgye is létezik, egy varázslatos hely, telis-tele mindenféle csudijó meglepetéssel! Na jó, annyira nem vagyunk elkapatva, de ehhez a tortához kimondottan illett a stílus. :) A színvilág a megrendelő kérése volt, azon kívül tulajdonképpen szabad kezet kaptunk. Jót anács: nincs. Nézz rá a képre, és csinálj valamit.

Singer Varrógép
 Bakancslistás volt, már régóta szerettem volna készíteni. ^^ A forma és az állvány Béla érdeme, mint mindig, most is szuper lett. ^^ A kiegészítők új kolleganőm által készültek, az én kedvencem az olló lett. A dekorálás az én részem volt, nagyon élveztem. ^^ A készítéshez nem igazán tudok mit mondani, a singer igazán a formán múlik. :)

Converse doboz plusz cipő
 A cipőt, mint mindig, most is én készítettem, ő most nem is lett olyan buci. :) A doboz torta, és ha hiszitek ha nem, nem is volt olyan túlzottan egyszerű. Mert oké, hogy csak egy doboz, de ha csak megnézitek az oldalát, több rétegű, így azt is vissza kell adni, ezen kívül az oldalán levő lyukak, és így tovább. A logót én festettem fel, látszik is rajta. A festés még mindig nem az erősségem.

Walkie-talkie:
 Hát mit mondhatnék: Téglatest torta volt, és lett egy telefony. nem burkoltam kétszer, beillesztettem a képernyőt burkolást követően. Nem burkoltam alá sem, a gömb formázóval mélyítettem be a gombokat.

Elektromos orgona
 Ő hivatalosan orgona, nem szintetizátor, bár annak is elmehetne. Tény, hogy hiányzik pár billentyűje, de így volt méretarányos. :) A forma előre megvolt, én burkoltam először feketével, majd a barnával, és a két oldalát is külön adtam hozzá anyagból. Természetesen itt sem maradhatott el az airbrush árnyalás, mind a "fa borításra", mind a billentyűk közé.

Dob
 Az ezüst húrozást az oldalán (mik azok egyébként?) már előre felépítettem pálcákra. a tortát két részletben burkoltam: fehérre a tetőt, fa mintára az oldalát. Ezt követően kapott két db szürke szalagot, a pálcákat, és a fedést. A végén árnyaltam és ezüsttel festettem.

Paraszttál nr1. és nr2. :


 Nekem az egyes számú a jelenlegi kedvencem, de a kettest is szerettem. :) Valamiért bejönnek ezek a kaja torták. Bár még nem raktuk fel, de volt már pizza+steak+hamburger is, na az is kedvenc. :D A hagymakarikákat szerintem érdemesebb leírni, nagyon egyszerű egyébként: Kör kiszúrókkal megcsináljuk a formát. hagyjuk egy napot legalább száradni. Másnap jöhet a lila airbrush festék, és ha jöt akarsz magadnak, egy gumikesztyű. Fogod, felhúzod a köröket a gumikesztyűs ujjadra, és fontos: OLDALRÓL körbefújod. Nem kell sok idő, sem alapanyag, és látványos a végeredmény, igazán feldobja a tortát.

És egyenlőre ennyi, beértem magam! Hamarosan remélem jön egy újabb torta amit mindenképpen meg akarok nektek mutatni. :P Lehet egyeseknél ki fogja verni a biztosítékot, de inkább nézzétek a "mőővészi" értékét a tortának. :D


2017. július 4., kedd

Kata & Miki esküvői torta

Sziasztok!

Na hát ahogy ígértem, mutatom is tesóm esküvői tortáját! Ne lepődjetek meg, nem a tradicionális elegáns esküvői csoda, azonban annál inkább személyes. :)
Tudni kell azt, hogy testvéremék nagy síelők. Mindig ez a mánia minden télen, és azt is beszéltük meg, hogy ez lesz a torta témája. Április elején esküdtek, így egy picit vicces volt a dolog, de hát biztos lehet valahol ilyenkor is síelni. :D


Készüli profi fotós által kép is az esküvőn.
 

Haladok akkor lentről felfelé. A tortatálca igazi fatörzs, e-bayről rendeltem (ki hitte volna hogy lehet mi?) . Mindkét szintet én festettem kézzel, és újra felfedeztem, hogy jelenleg nincsen sok érzékem ehhez a dologhoz. De többször elgyakoroltam, néztem festő videókat, és így azért egész szépet sikerült kihozni. :)
Íme milyen volt a "fejlődés": (Az első kriminális. Mentségemre legyen mondva, nem néztem egyáltalán utána a dolognak, és késő is volt. XD)


 A "csokrok" mind cukorból készültek, ugyancsak saját kezűleg. Itt van pár közeli kép róluk.

A tűlevelű ágakhoz egyenként vontam be virágdrótokat zöld virágmasszával. Barna virágszalag segítségével kötöttem meg az ágat, majd airbrush-sal értem el az élénk zöldes színt.
A bogyós gyümölcsökhöz egy korábbi posztomban találtok segítséget:szeder készítése
A fenyőtobozok esetében leginkább a fejem után mentem. Lehettek volna jobbak is, de legalább felismerhető. :)
Először is elkészítettem a tobozok alapját. Fogtam a barnára festett virágmasszámat, és ugyanolyan alap formát készítettem belőle, mint a rózsának. (rózsa készítéséről írtam itt, bár azóta picit már változott a dolog: rózsa régen ). Hagytam egy estét száradni, majd másnap ugyanazon virágmasszát kinyújtottam, olyan 0.3 mm vastagságúra. A zöld alap szettből a kisebb mérettel kiszúrtam hármat a tetőnek, majd a nagyobból durván húszat a többi "sziromnak" (bocsánat, nem tudom a pontos nevét, régen volt már az a toboz biológia :D ) Egyesével sávoztam őket, ezzel készítve el az erezést, majd az aljukat az alaphoz ragasztottam, a tetőt pedig kifele hajtottam. Több rétegben helyeztem fel a szirmokat, egy sorba nagyjából négy-öt darab fér.
Az ágakhoz virágdrótból készítettem az alapot, virágszalaggal körbe kötöttem, majd olvasztott csokiba mártottam. Mikor már szilárdulni kezdett a csoki felszíne, ecsettel mintáztam, hogy élethűbb felszínt kapjak. Száradás után porfestékkel, illetve airbrush-sal árnyaltam.

A figurák öltözetéhez és a sí felszerelésekhez kaptam segítségül fotókat tesómékról. Inkább ilyen babásabb stílust szerettem volna, mintsem realisztikusat. A forró csoki és a gőzgombóc már csak pici vicces pluszt ad  :D Készítésük közben viszont újra realizáltam, hogy nem való nekem a kicsi dolgok készítése, túl melegek hozzá a kezeim és tramplik az ujjaim. :D Igen, még egy gombóchoz is. :D



A szintek közötti találkozást kandiscukorral "fedtem", illetve a két szint közé készítettem egy sálat. Kata imádja a sálakat. A technika ugyanaz, mint a múltkori műhelyi karácsonyi tortánál, amihez itt találtok linket: kötött mintás karácsonyi őzike
Utolsó lépésként a torta kapott egy nagy adag dekor por szórást. Mondhatjuk úgy is hogy ez volt a Hab/"Hav" a tortán. :D

Dekoráláskor remegtem mint a kocsonya, szállításkor meg végképp. :D Bónusz faktor volt, hogy párom beteg lett, így nekem kellett vezetni, és mellé a GPS földutas emelkedőre is vezetett, nem kicsit kaptam szívinfarktust. :D

Készítettem még egy demó tortát is tesóméknak, mint "nászajándék. A torta szétszedésekor már egyből át tudtuk rakni a dekorációt, így örök emlékként kirakhatták a vitrinbe őket. :)



Na hát ennyi! Jó sok ideig tartott ezt megírni. Mostanában tudom eléggé inaktív vagyok, de megpróbálok nem lustizni ennyit. :) Már megint összegyűlt egy jó adagnyi műhelyi munka amit meg szeretnék mutatni nektek, úgyhogy hajrá! Jelentkezem hamarosan. :)
Ha tetszenek a munkáim, kérlek like-oljátok "Bubu Tortavilága" facebook oldalam!

Szép estét!