Mostani legnagyobb kedvencem ez a torta az esküvőisek közül. Romantikus, elegáns, egyáltalán nem túldíszített.
Keresztanyám lánya, Bianka keresett meg nyáron, hogy szeretné, ha én készíteném el az esküvői tortájukat. Nagy megtiszteltetésnek vettem a felkérést, mert mégiscsak egy esküvőről van szó, és eddig összesen két esküvői tortát készítettem el, és azok is állványosak voltak.
Szeretek mindig egy megbeszélést tartani a párral, hogy együtt találhassuk ki, milyen torta készüljön a nagy napra. Meg is esett, nagy pozitívum volt, hogy Balázs, a vőlegény is jelen volt a megbeszélésen, és így hármasban tudtunk egy olyan tervet elkészíteni, amiben szerepelhetett mindenkinek a kívánsága, egy nem túldíszített formában. Bianka a ruhája szoknyáját szerette volna látni a tortán, Balázs pedig egy virágkoszorút, mely az esküvői csokornak megfelelően fehér és rózsaszín rózsákból készült. Valamint mutattam nekik egy általam készített figurát, ami rögtön kedvenccé vált, úgyhogy az is helyet kapott a tortán.
Terv pipa, ízek megbeszélve (alsó eszterházy, középső feketeerdő, felső narancsos étcsoki ízesítésű), úgyhogy már csak a megvalósítás maradt hátra.
A figurákat és rózsákat előre elkészítettem (hogy hogyan, arról külön bejegyzésben fogok írni), a menyasszony babának a ruháját pedig próbáltam minél jobban a menyasszony ruhájához hasonlatossá tenni.
Az esküvő előtt három nappal leutaztam Győrbe, és otthoni körülmények között, (szüleim legnagyobb "örömére", nem épp vagyok a takarítók gyöngye) össze is raktam a tortát.
Inkább magas, mint széles tortát akartam készíteni, hogy látványosabb legyen a rózsakoszorú.
A legalsó szinthez sütöttem két db, 23 cm-es piskótát, majd ezekbe a karikákba is töltöttem be őket. Hogy elkerüljem az összeomlás veszélyét, az alsó tortába tortaoszlopokat szúrtam, majd ezután raktam rá a tortatálcán nyugvó 2. tortát. Ezután fedtem őket egységesen fehércsokis ganache-sal (közben folyamatosan figyeltem és korrigáltam vízmérték és szögmérő segítségével, hogy a szint teteje vízszintes, oldalai pedig teljesen egyenesek, függőlegesek legyenek), figyelve arra, hogy a középen levő tálca szélei ne lógjanak ki. A szoknya eséséhez először kisebb fondant darabokat raktam a torta oldalára, majd egy adag hidegzselés átkenés után került rá a végső marcipán borítás. Az előre, fondant csíkok segítségével kialakított ráncokat kiemeltem, de nem voltam elégedett az eredménnyel. Úgyhogy jöhetett a jól bevált, régi dekoráló eszköz, nevezetesen az ujjaim, és így addig formázgattam, simítgattam, alakítgattam ki az újabb ráncokat, amíg elégedett nem lettem az eredménnyel. Ha száradt az anyag, kis vízzel átsimítottam a tortát, és máris folytatódhatott a munka.
A képen láthatjátok, hogy a szint felső széle picit magasabb mint a közepe. Ezzel az apró trükkel értem el, hogy úgy nézzen ki a szoknya, mintha a második szintből indult volna ténylegesen ki.
A második szintet a már korábban leírt módon raktam össze, szép magas lett, féltem is a bevonástól, de nem volt semmi probléma. Az első is bevonásra került, Már csak az összerakás volt hátra. A tortaoszlopokat méretre vágtam és beszórtam (érdemes előbb egy hurkapálcát beszúrni, bejelölni a kívánt magasságot, majd utána az oszlopokat a jelölés alapján méretre vágni, legalábbis ennél a műanyag oszlopnál mindenképp) Az alsó és a középső szintet már itt összeillesztettem, a felső csak a helyszínen került fel. A biztonságos szállítás érdekében egy hegyesre faragott faoszlop is be lett szúrva középre, hogy ne csússzanak el egymástól a szintek.
A szállításra nem szeretek visszaemlékezni...kanyargós utak, meredek lejtők, torta köztem és édesanyám között, kicsi szint nála. díszek hátul a kondi meg végig ment a tortára. Egyszerre fáztunk és izzadtunk le. Helyszínen (hűtőkamrában, csak hogy még egy kicsit több esély legyen a megfázásra) felkerült az utolsó szint is, valamint a rózsák és a figurák.
Idegeskedtem amiatt, hogy a beszúrt rózsák nem fognak megmaradni a helyükön, hanem lecsúsznak a torta oldalán. Erre kaptam egy jó tippet, hogy vastagítsam meg a szárukat fóliával, de csak a nagyobbaknál kellett hála az égnek alkalmazni a technikát. Érdemes még úgy beszúrni őket, hogy felfele nézzenek, és akkor nem kell félni attól, hogy kiesne a rózsa a tortából.
Jobb hely híján a helyi hűtőkamrában volt csak lehetőségünk képeket készíteni, bánom is hogy nem lehetett a tortát egy szebb környezetben, jobb minőségben lekapni.
